Hiszti a köbön!

Avagy egy régi világrend dicstelen végnapjai.
(eszmefuttatásom csak gondolatébresztő - vagy éppen lankasztó -, aki pontosan szerkesztett gondolatmenetet vár tőle, az álmodjon egyszer logikusat ;) )

Hol is lehetne kezdeni?

Talán a végén, mert mint mindennek, úgy ennek is egyszer vége kell, hogy legyen. Legalábbis a történelmi hagyományok erre engednek következtetni. Ha igaz, hogy a történelem nem fejlődik, csak megismétli önmagát, akkor elegendő pusztán a sémát felismerni (vagy ráerőszakolni :) ). Szóval véget ér. De mi is? Hát minden. Legalábbis ha ügyesek vagyunk, és nem rontjuk el megint azzal, hogy nagyban akarjuk majd csinálni. Mert akkor megint ott leszünk, hogy a történelem fordul egy kört, és utódainkat ugyanabba a képtelen, és kilátástalan véglény világba taszítjuk, mint amiben most mi vagyunk. Ebben voltak elődeink, a fáraó piramisait építő munkások, a római császár szobalánya, a földesúrnak dolgozó nincstelen paraszt. Szóval mindig eljutunk arra a pontra, amikor a kisemmizett, és agyonhajszolt tömegek a "nagyok" pompáját látva megkérdőjelezik, hogy milyen jogon rónak rájuk újabb terheket, amikor ŐK nem viselnek semmilyent?

Fordul a történelem.

Ezt a pontot mindig hangos kattanás jelzi, amikor a tömegekben megszakad valami. Életüket saját kezükbe véve, minden mindegy alapon, a nincstelenek bátorságával megdöntik az uralkodó rendszert, és a javak újrafelosztását követelik. Az ideológia, és körítés mindig más, de a vezérelv, a lényeg mindig ugyanaz. Egyenlőség és szabadság. Aki nem hiszi az tényleg nézze át a történelmet. A demokrácia kialakulását, a vallási forradalmakat (elsősorban a kereszténységre gondolok, mert azt nekünk egyszerűbb megérteni, annak a történelmi hátterében éltünk),a francia forradalmat, a kommunista felkeléseket (melyre szintén birodalom épült) a new age szellemét, a hippi mozgalmakat, de sorolhatnám. Mindnek közös a vezérfonala, mind egy letisztult, alapvető eszméből indul ki. Ezután rakódik rá a kor jellegzetessége, az aktuális vágyak, mondhatni ekkor lényegül át a szellemiség anyagi, megfogható törekvéssé. Majd jön a módszerek kidolgozása, az elmélet átültetése a gyakorlatba. Aztán ezek alkalmazása, a bonyodalmak kezelése, az egész rendszer mederben tartása a szélsőségek figyelembevételével. És ekkor mindig félrecsúszik minden. Az eszme kiterjesztése (globalizálása) mindig elhozza az "egyenlőbbek" (mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek) megjelenését. Miért ? Egyszerű. Ha valami nagy, akkor az egyes kisebb szervezetek munkáját össze kell hangolni, kell valaki, aki összefogja, átlátja, és irányítja a nagy egészet. Ha pedig irányít, akkor fölé van rendelve valakiknek, hatalma van felettük. Szépen lassan kiépül a teljes hierarchia, megszűnik a fölfelé történő visszacsatolás, a kényszerek csak lefelé haladnak, az erőforrások pedig csak felfelé. Kialakul az uralkodó osztály és a munkás osztály kettőse, amelyben a középréteg inkább képmutatás, mintsem valódi átmenet. Az óra körbeért, a tömeg kattanni fog.

Hát itt tartunk most.

Jöhet a hiszti a köbön. A fent lévő kevesek, és a lent síró sokak végleg elszakadtak a realitástól. A rendszer megalakulásának eszményi ideái a tankönyvek lapjain ragadtak. Fent számokat látnak, lent reménytelenséget. A középen ragadt kevesek pedig, akiknek lenne lehetőségük, és rálátásuk változtatni, vagy némán hallgatnak, féltve megszerzett jólétüket, vagy gőgös öntömjénezésbe vesznek, mert ők "vitték valamire" a lent síró "mihasznákkal" ellentétben. Jó koktél, csak a fejünkbe ne szálljon.

Amikor pedig végképp bezárnak minden kaput, mert az erőforrásokat szándékosan visszatartják, megkötik a cselekedni akarók kezét, a vezetők pedig elvesznek a saját maguk által alkotott szabályok útvesztőjében, akkor jön a mutogatás. Nem tart sok időbe, hogy a honpolgár körbe érjen, és rádöbbenjen, hogy magára maradt. A kitartóbbak futnak még egy kört, aztán még egyet másik irányba, aztán egy harmadikba, utána még talán megpróbálnak a maguk erejéből jutni valamire. A vége azonban mindig ugyanaz lesz. Vegetálás, vagy csőd. Beletörődés, vagy teljes kétségbeesés. A "nagyok" kapzsisága pedig határtalan. Egyre többet akar.

És a végén már én is csak a köröket futom. Naponta a mókuskerékben, és percenként az agyamban, mert a folyamat nem változik, csak egyre gyorsul.

Mindenki a messiást várja.

Egy megváltót, aki csettint egyet, és minden jobb lesz. És mégis hány messiás kell ? Meg tudom érteni Neot, amikor a "Tervező" szobájában szembesül azzal, hogy hiába menti meg a világot, az újra, és újra el fog bukni. Vajon ha anno minden reformer elé odaáll valaki, és megmutatja neki, hogy mivé fejlődik az álma, akkor belekezd egyáltalán? Eddig minden világmegváltó eszme sikert aratott, tömegeket hódított meg magának, uralma alá hajtotta, és maga alá gyűrte az őt piedesztálra emelő tömegeket, majd saját magába omlott össze. Érdemes hát eszmét indítani? Vagy eleve az alapokkal van a baj? Talán itt az idő feladni, és végképp kijelenteni, hogy az emberiség kudarcra van ítélve? Meddő lelkesedésünk vajon csak egy újabb lendület, mely a történelem cirkuszkerekét hajtja?

Hiszti!

Mindez már felesleges hiszti, mert az új eszme már úton van, teret hódított magának, és megállíthatatlanul tör előre. Félresöpörve mindent. Nem véletlenül. Még fiatal, képlékeny. Úgy formálja magát, ahogy a tömegek szeretnék, és könnyedén hajlik el a a saját komplikáltságába merevedett kapitalizmus és demokrácia fojtó karmai elől. Mindenki érzi, és minden nap kiélvezi előnyét, megrészegítő szabadságát. Szemeket nyit fel az újra, és rohanó világunknak hála "percekre" vagyunk a második fázistól, hogy az eszme anyaggá váljon, és kilépjen a gondolati világból, lyukat ütve társadalmunk szövetén.

Nem látod? Nem érted?

Pedig itt van előtted.

Most is ezt az eszmét használod. Percről percre, tégláról téglára bontod meglévő világunk alapjait, midőn ingyen olvasol olyan sorokat, melyeket fizetség nélkül írtam, és melyekért semmilyen viszonzást nem várok. De hát nem is várhatok, mert szavaim máris géped tudatába lettek másolva, tulajdonoddá váltak még azelőtt, hogy akartad volna őket, vagy egyáltalán tudtál volna róluk. No igen. Az internet. Újra megteremtette, és madzagon a szemünk elé lógatta a szabadság és egyenlőség tiszta, sallangmentes eszméjét. Már csak vigyáznunk kellene rá, hogy lényegét megtartva ültessük át az anyagi világba. Ennek a folyamatnak mindenki meghatározó részese. Ha nem is hiszed, de most mindennél több múlik RAJTAD !!!

Amint önzetlenül megosztasz morzsákat a tudásodból, gondolatokat a belső világodból, vagy olyan alkotásokat, amikért komoly perceket áldoztál az életedből, de mégsem kérsz érte kárpótlást. Vagy amikor csatlakozol egy alkotói csoporthoz, amelyik valamilyen ingyen terjeszthető és hasznos dolgon ügyködik (lásd Linux), akkor te is a jó irányban haladsz. Egy olyan világ felé, ahol az ingyen élők, a hatalom mániások, a felhalmozók és számítók elvesztik a lábuk alól a talajt. Mert az ő talajuk a TE munkád. Erre épül minden, ez az egyetlen érték, ami nélkül nincs semmi.

Csak egy pillanatra gondolj bele.

Mi lenne, ha minden az internet szellemében működne? Milyen lenne egy napod? Hagyok egy kis időt neked ...........

Látom nem megy, akkor adok még egy picit ......

Sikerült? Nem? Kár :)

Pedig egyszerű. Minden ingyen van, ha kell valami, akkor gyorsan megtalálod. Olyan munkát végzel, ami érdekel, és leköt. Utópia? Persze. Ahogy a netről sem hitték, hogy működni fog, mert ugye ki olyan hülye, hogy ingyen megossza másokkal a tudását, a drágán vett könyveit, filmjeit? Melyik autószerelő lenne olyan hülye, hogy képekkel illusztrálva lépésről lépésre leírja, uram bocsá videót készítsen arról, hogy hogyan szereld be a tolatóradart? Őrültség, hiszen ezzel maga alatt vágja a fát ! Érdekes. Ezek mégis fent vannak a neten. Gondolj valamire, akármire. Fent van. Lehet, hogy más nyelven, lehet, hogy keresgélni kell, de ingyen hozzáférhető. Pedig sok ember munkája fekszik benne.

És ne feledd! Ma azért ilyen a felfogásod, mert erre neveltek. Azért nagy a munkanélküliség, mert az jót tesz a gazdaságnak. Azért drága minden, mert a költségek nagy része olyasmire megy el, ami további értéket nem termel, csak önmaga fenntartásával és az erőforrások felhalmozásával van elfoglalva. Tehetetlen vagy, mert hatalmat adsz olyanoknak, akiknek nem érdeke a te jóléted. Tele vagy hitelekkel és az állam nem segít? Persze hogy nem, mert az egész rendszer a TE munkádra épül. Ha ez évekre leköthető, akkor a rendszer kiszámíthatóan viselkedik, és hasznot termel azoknak, akik belőle élnek. Ha azt csinálhatsz, amit akarsz, akkor a rendszer összeomlik, a folyamatok megjósolhatatlanok lesznek. Ami tudod mit eredményez? Káoszt.

"káosz (főnév)

1. Teljes zűrzavar, felfordulás, összevisszaság; a rend hiánya.
Az osztályban uralkodó káosznak a tanár belépése vet véget. A termelést megakadályozza a szervezetlen káosz."

A káosz tehát a rend hiánya. Minden kiszámíthatatlanná válik, mindenki azt csinál, amit akar. Vagy mégsem. Ha az internetre, mint egészre tekintünk, akkor az maga az őskáosz. Mindenki azt csinál benne, amit akar, felesleges, haszontalan információk özöne árad mindenfelől. De használhatatlan? Nem, sőt ! Az évek során annyira "felhasználóbaráttá" vált, hogy az ügyeket sokkal egyszerűbb ott intézni, mint a hivatalban. Emberek neten rendelnek termékeket, látatlanban, vadidegenektől. Házasságok köttetnek olyan emberek között, akik az életben nem is találhattak volna egymásra. A káosz jó, mert lehetőséget teremt. A káosz egyetemes, és mindenkihez egyenlő. A káosz szabadság, mert nem köti meg a kezed, szabadon válhatsz azzá, akivé szeretnél.

Légy újjá! Gondolkozz netesen!

Új év, új fogadalom! Éld ma életed minden napját úgy, hogy minden, amit látsz szemedben  formálódjon át az internet által. Hozd el az új eszmét TE magad! Formáld magadnak anyaggá! Ha látsz egy virágárust, gondold el milyen lenne az új világban. A saját képzelete által teremtett virágokat árulná ingyen. Nem fabódéban, hanem személyesen találkoznátok, hiszen jól ismered. Ha látsz az úton egy rozzant fabódét, gondolj bele, hogy elég az, ha kedved van hozzá, és már neki is állhatsz, hogy kipofozd. Nem köti meg senki a kezed, és a lehetőségek is mind adottak, csak kérned kell. Ne gondolkozz most a korlátokon! Ne mond azt, hogy ez lehetetlen, mert a korlátok le fognak omlani! Élj csak egy hetet így! Álmodd meg magad! Mi az, amit minden nap ingyen is csinálnál, ha lehetne? Képzeld. Annyian vagyunk, és olyan sokfélék, hogy minden munkát el tudunk végezni, ami kell. Szóval ezzel ne foglalkozz, csak azzal, hogy TE mit vállalnál szívesen ebből.

Ha egyetlen percig is kételyed támadna, akkor csak ennyit gondolj végig:
- internet (a maga egyszerűségében és önzetlenségében)
- az emberiség nagyon nagy része olyan munkát végez, melynek egyetlen célja a rendszer működtetése, és az erőforrások felhalmozása. Ez hatalmas mennyiségű munkaerő.
- az emberiség még ennél is nagyobb része munkanélküli, vagy olyan munkát végez, amelyek ma már feleslegesek, de legrosszabb esetben is kiválthatóak megfelelő technológia alkalmazásával. Ez megint csak hatalmas mennyiségű munkaerő.
- a piaci alapon működő gazdaság alapját (a hitelek fedezetét is) a munka adja (mérhetetlenül gazdagok vagyunk)


Szóval a heti feladat

annyi, hogy álmodj! Gondold végig az életed. Ha szereted a munkádat, akkor képzeld el, hogy nyomás, és stressz nélkül végezheted, mert nem kell folyton az anyagiak miatt rettegned.

Ha már mersz álmodni, és érdekel, hogy hogyan válhat valóra, akkor találkozzunk a jövő héten is. Én itt leszek, mert álmodni AKAROK!